Barátság, vagy mégsem?

,,A barátság összetett, támogató emberi viszony. A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet (valamilyen szinten), bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés."

A Wikipédia ezt írja a barátságról. 

3 évnyi ismeretség és piszkálódás után jött a barátság. Imádjátok egymást, elválaszthatatlanok vagytok, szinte mindenben hasonlítotok. Ő csendes, te szókimondó így megvéded őt. Bármelyik titkodat rá mered bízni mert tudod hogy nem fogja elmondani senkinek.
Aztán bejön egy srác a képbe, aki mindent megváltoztat. Mindkettőtöknek tetszik az a srácot. Te hangosan kimondod hogy neked biztos esélyed van a srácnál. Ő meg csöndben marad és egy szót sem szól az érzéseiről. Aztán elkezdesz beszélgetni a sráccal aki segítséget kér tőled hogy hogyan kerülhetne közelebb a barátnődhöz. Te segítesz neki, tanácsokat adsz, hiszen így legalább beszélhetsz vele. Aztán a srác iránti érzéseid kezdenek átalakulni barátsággá és kilépsz a képből, hiszen a barátnőd érdekeit a sajátod elé helyezed. Te lehet hogy kilépsz a képből, viszont van egy harmadik lány aki nem hajlandó elfogadni hogy neki semmi esélye a srácnál, ezért nyomul rá. Te ezért megharagszol és nem hagyod hogy a barátaid közé lépjen. Megutálod őt és megpróbálod távol tartani őt a barátnődtől és a sráctól. 
A barátnőddel egyre többször van mosoly szünet köztetek, és mindig neked kell bocsánatot kérned az ilyenek miatt, még akkor is ha nem te vagy a hibás. Mindenki téged okol hogy ilyen rossz kedve van. Végül 8. év végén már nem érdekel hogy mi van vele, hagyod hagy főjön a saját levében. Nem szólsz hozzá, megmutatod neki hogy nélküle is jól elvagy egy másik barátnőddel (akit pont miatta hanyagoltál el), beszélgetsz a sráccal aki tetszett neki (akinek közben meg mondta hogy ő nem akarja folytatni ezt az egészet ami kettőjük között van). 
Aztán eljön az utolsó tanítási nap. A bankett. A vacsorán jó messze ülsz le tőle, hogy még véletlenül se keljen beszélnetek. Aztán jön a buli. Annak is a vége. Lassúzás van. A tanárnő kitalálta hogy most a lányok kérjék fel a fiúkat. Ő oda sétál egy sráchoz és felkéri. Az a srác az az osztálytársatok aki neked tettszik és ő ezt nagyon jól tudja. Hirtelen sírhatnékod támad, de tartod magad és ugyan olyan erősnek mutatod magad mint mindig. Egész este ezen gondolkozol. Minden nap csak az a képet látod a szemed előtt ahogy ők ketten pár méterre tőled táncolnak és rájössz hogy ezt az egészet neked szánta, direkt csinálta, csak hogy neked fájjon. 
Nyár közepén rájössz hogy mindezt féltékenységből csinálta. Hiszen féltékeny volt rád mert te jobban kijöttél a sráccal aki neki tettszett. Te jókat beszélgettél vele a suliban, míg ő csak ült a padban. De nem csak miattad hanem a srác miatt is csinálta hiszen ő veled beszélgetett és nem vele. Mikor erre rájöttél még jobban megharagszol rá. Megutálod őt. Rájössz hogy ahelyett hogy őt véded attól a lánytól inkább magadat kellett volna védened tőle.

Tényleg a féltékenység mikre nem képes.           

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy történt?

Nem tudom hogy történt, nem tudom mikor,  azt meg főleg nem hogy miért,  de beléd szerettem. Nem tudom hogy mi fogott meg benned.  Talán a szemed? Talán a lényed?  Talán a stílusod? Talán a megjelenésed? Vagy talán a mosolyod?  A kérdésekre felelni magam sem tudok,  de beled szerettem.  Ott vagy mindenhol, beleköltöztél a mindennapjaimba.  Reggel mikor felkelek, estek mikor elalszom,  te vagy az első és az utolsó gondolatom.  Órán, a szünetekbe, a reggeli készülődés közben,  a te arcodat látom magam előtt.         Bársonyos hangod és nevetésed a fülemben cseng.  Neved? Neved kettőnkön kívül senki nem sejti.   Titkom csak neked árulom el.  Hiszen ha barátaim megtudnák, lehet a hátukat mutatnák.
További információk

Érzések

Éreztél már, úgy hogy fáradt vagy? Nem testileg, hanem lelkileg. Mikor csak úgy zúdul rád a sok negatív dolog. Mikor már nem tudod eldönteni, hogy az ordibálás, egy hetes alvás vagy esetleg a sírás esne jobban. Mikor úgy érzed csak lefelé mész és mindenbe csak a negatívat tudod meglátni. Mikor úgy érzed senkinek nem vagy elég jó, még saját magadnak sem. Akikről régen azt hitted soha nem hagynak magadra, pont ők fordulnak el tőled és nem tudod az okát. Mikor felteszed magadnak a kérdést: ez megint az én hibám? De nincs, aki megválaszolja a kérdést. Próbálod őket elfelejteni, minden emléket jó mélyre elnyomod magadba, ugyanakkor még mindig görcsösen kapaszkodsz azokba a pillanatokba. Úgy érzed minden és mindenki ellened fordult. Tudod, a hullámvasút nem mindig csak lefele megy, a felhők felett ott a nap, a vihar után jön a szivárvány… de valahogy nem tudod látni az emelkedőt, a napot, a szivárványt… csak a lejtőt, a felhőket, a vihart. Jól jönne egy ölelés, de nincs senki akit megölelhet...
További információk

Tényleg ismersz?

Láttál-e már tiszta szívből nevetni, vagy összetörve zokogni? Láttál-e már magamba zárkózva egy padon ülni, vagy az álarcom levetve a problémáimról beszélni? Láttál-e már a földön a porba feküdni, vagy onnan egyedül felállni? Láttál-e már magamból kikelve ordítani, vagy csöndben a sarokban egy könyvet olvasni? Láttál-e már hinni a nullában, vagy a száz százalékban sem bízni? Láttál-e már eltökélten rohanni, vagy összetörve egy helyben toporogni? Láttál-e már az esőben nevetni, vagy a napsütésben sírni? Láttál-e már erősnek és legyőzhetetlennek, vagy gyengének és összetörtnek? Láttál-e már igazán boldognak, vagy csak a tettetett mosolyt látod igazinak? Láttál-e már teljes szívből szeretni, vagy csak a lehetetlent kergetni? Láttál-e már elszántnak, vagy bizonytalanak? Tudod-e hogy egy szívből jövő öleléssel többet érsz el mint ezer mit sem érő fecsegéssel? Tudod-e hogy esténként a plafont bámulva fekszem, vagy arcom a párnába nyomva halkan könnyezem? Tudod-e hogy a bunkósá...
További információk