Dalma Lelke

Sziasztok én Dalma vagyok!    Egy tinédzser aki próbál beilleszkedni a nagy világba, de még mindig a képzeletében él. Próbál olyan lenni mint a többi lány, de soha nem sikerül neki. Vannak akik kibeszélik őt a háta mögött csak azért mert nem menőzik. Mert nem öltözködik a legfrissebb divat szerint, hanem mindennap ugyan abba a farmerba, pulcsiba, kabátba, cipőbe jön. Mert nem hord magassarkút csak edzőcipőt. Mert a haja a feje tetején égnek áll, mint egy bohócnak. Mert nem sminkeli magát. Mert nem telefonozik a suliba. Mert nem a legmenőbb zenéket hallgatja. Különc vagyok és ezért leszólnak de engem nem érdekel mert...     Egy tinédzser akinek soha nem volt igaz barátja, így mindig olyan emberekkel barátkozott akik megbántották őt. Egészen mostanáig mert most egy olyan barátnőm (Ági) van aki mindig ott van mellettem. Aki meglátja ha a mosoly alá rejtem a bánatom. Aki meglátja hogy a jókedv csak erőltetett amúgy belül nagy a zűrzavar. Én vagy...

Február 13-án pénteken 38.3 C°-os lázzal  hazaküldtek  az iskolából (amit azért sajnáltam mert aznap este volt a iskola farsang). Ekkor még csak a nyakam volt merev, reggel viszont már csak segítséggel tudtam felkelni az ágyból. Mindenem fájt és ezt még az is tetőzte hogy 39.9 C°-os lázzal és  csalán csípés szerű  piros foltokkal a testemen ébredtem. Gyorsan be a kádba hideg vizes fürdő, a lázam így lejjebb ment de mozogni még így sem tudtam. Egész nap innom kellett valamit amibe kalciumot tettek (elég keserű volt). Este alig bírtam aludni, a fejemet a párnán is csak a kezemmel tudtam mozgatni és ha lecsúszott róla a fejem a hajamnál fogva tudtam vissza ráncigálni. Vasárnap reggel végképp nem bírtam megmozdulni egész nap az ágyamban feküdtem enni nem bírtam mivel össze szorult a torkom (meg persze nem is kívántam) inni is alig bírtam.  Hétfő reggel nagy nehezen kiszedtek az ágyból, felöltöztem és elmentünk a körzetihez onnan rögtön felküldtek Vác...