A kórházban
Február 13-án pénteken 38.3 C°-os lázzal hazaküldtek az iskolából (amit azért sajnáltam mert aznap este volt a iskola farsang). Ekkor még csak a nyakam volt merev, reggel viszont már csak segítséggel tudtam felkelni az ágyból. Mindenem fájt és ezt még az is tetőzte hogy 39.9 C°-os lázzal és csalán csípés szerű piros foltokkal a testemen ébredtem. Gyorsan be a kádba hideg vizes fürdő, a lázam így lejjebb ment de mozogni még így sem tudtam. Egész nap innom kellett valamit amibe kalciumot tettek (elég keserű volt). Este alig bírtam aludni, a fejemet a párnán is csak a kezemmel tudtam mozgatni és ha lecsúszott róla a fejem a hajamnál fogva tudtam vissza ráncigálni. Vasárnap reggel végképp nem bírtam megmozdulni egész nap az ágyamban feküdtem enni nem bírtam mivel össze szorult a torkom (meg persze nem is kívántam) inni is alig bírtam.
Hétfő reggel nagy nehezen kiszedtek az ágyból, felöltöztem és elmentünk a körzetihez onnan rögtön felküldtek Vácra. A kórházba már a váróban is sokat vártunk majd miután behívtak elvittek egy szobába ott lefektettek és a mamával vártunk. Majdnem egy órát vártunk miután jött a doktornő. Megvizsgált majd újabb fél óra után be jöttek és a bal kezem hajlatába nagy nehezen bekötöttek egy infúziót. Majd szállítót hívtak aki felvitt a gyerek osztályra. Itt kaptam egy szobát amibe egyedül voltam. Éreztem hogy valami nincs rendben az infúzióval mert fájt és a kezem egyre keményebb és egyre nagyobb lett. A mama felhozta a cuccomat majd miután kipakol elment. Nagy nehezen sikerült elaludnom fél vagy egy órát aludtam miután felkeltem a kezem még mindig fájt a dagadás egyre nagyobb lett és egyre feljebb ment. 10 perce sem lehettem fent amikor is bejön egy orvos két piros ruhás emberrel és egy nővérrel. A két piros ruhás ember egy ágyat hozott magával, az egyik pasin orvosi maszk és kék gumikesztyű volt. Megijedtem, nem tudtam mi van erre megszólal az orvos:
-Tudod hogy a mentősök visznek be Pestre a László kórházba?-erre még jobban megijedtem. Nagy nehezen felhívtuk az apát és elmondtuk neki hogy visznek Pestre miközben a nővér összepakolta a cuccom és a mentősök áttettek a másik ágyra. A mentős betakart a köntösömmel és egy pokróccal majd elindultunk kifele a kórházból a mentő autóhoz ott a mentős vagy 10 percet bénázott azzal hogy az infúziót felakassza. 1 óra alatt ott voltunk a másik kórházban ott felvittek a gyerek osztályra. Szerintem egy orvosi szobában voltam leszedtek a mentős ágyról és átettek egy kisebbre. Féltem. Nem tudtam mit akartak csinálni velem. Megvizsgáltak, és feltették ugyanazokat a kérdéseket amit aznap már vagy negyedszerre hallok, válaszoltam majd kihúzták belőlem a kanült amit még Vácon szúrtak belém amiről végül kiderült hogy rossz helyre szúrták és a szövetekbe ment ezért fájt és ezért dagadt fel. Elmagyarázták hogy mit fognak velem csinálni amiből én csak annyit fogtam fel hogy tűvel fognak szurkálni. Nem néztem oda csak éreztem: először a bal kézfejemen szúrtak meg és nyomták hogy jöjjön a vér majd abban ott hagyták a kanült mert később ott fogom kapni az infúziót. Utána a jobb kézfejemet szúrták meg de az 3 helyen azt nyomkodták hogy jöjjön a vér de itt a hármat nyomkodták addig mint az előbb egyet. Közben csörgött a telefonom apa volt az gondolom tudni akarta hogy a kórházon belül pontosan hol vagyok, de nem tudtam felvenni így elkérték apa telefonszámát és ők hívták fel és mondták el neki hogy hol vagyok. De nem csak ezért hívták őt fel ugyan is amit ezután csináltak velem ahhoz szülői beleegyezés kellett ők persze beleegyeztek. Miután megvolt a szülői beleegyezés az oldalamra fordítottak és egy tűt szúrtak a derekamnál nem sokkal a gerincem mellé (lumbáltak) majd miután ezt leragasztották apáék is meg jöttek. Már nem nagyon voltam magamnál arra sem emlékszem hogy ebből a szobából hogy jutottam el a kórterembe csak arra emlékszem hogy a szobában fekszem az infúzió már megy a kezembe, anya ott áll felettem és beszél hozzám, az egyik nővér ki-be járkál a szobából majd egyszer csak bejön a doktornő aki az előbb a vért vette egy rossz hírrel: visznek le az intenzívre. Már nem voltam magamnál. Nem emlékszem semmire csak arra hogy mozgatnak, majd egyszer csak egy másik szobában voltam. Beszéltek körülöttem. Anya és apa sehol. Féltem. Majd elaltattak arra sem emlékszem hogy mikor ébredtem fel, csak azt tudom hogy másnap vagy harmadnap megint elaltattak mert bekellet tenniük a vállamba egy művénát mert nem volt vénám és a kezem is fájt az erős gyógyszerek miatt amit oda kaptam. Régen volt egy sorozat (Vészhelyzet) amit anyával imádtunk, de amikor magadon látod mindazt amit a sorozatban lévő betegeken a szörnyű érzés. Csövek vannak benned, gépekhez vagy kötve, nem tudsz semmit sem csinálni, amikor vagy három nap után végre kapsz kaját és azt sem tudod megenni egyedül csak ha megetetnek, kettő nővér fürdet lavórból rongyokkal... egyszerűen leírhatatlan érzés.
A napok egybefolytak nem nagyon emlékszem arra hogy melyik nap mi történt annyit tudok hogy a művéna miatt a kezembe még benne volt a kanül de oda már nem ment semmi.
Minden nap beszéltem telefonon az osztályfőnökömmel (Móni néni) és az egyik barátnőmmel (Melani) (ők tartották még bennem a lelket). Anyáék is egy nap kivételével a látogatási tilalom ellenére minden este bejöttek. Az osztálytársaimtól és a barátnőm (Ági) testvéreitől kaptam egy-egy képes lapot. Furcsa mert olyan emberek lesznek hirtelen kedvesek veled akiről nem is gondoltad volna: az egyik srác aki amúgy minden nap idegesített a suliba ő volt az aki így írta alá a képeslapot "A Kirchhofer vigyáz rád!".
Majd péntek reggel a szokásos reggeli vizsgálat előtt így szól a nővér:
-Ugye tudod hogy ma mész fel a gyerekosztályra?-én alig bírtam ki sikítás nélkül. Persze amint elment a nővér rögtön hívtam anyát, hirtelen nem tudtam eldönteni hogy melyikünk örül jobban a hírnek. Amikor fönt voltam az osztályon kiszedték a kezemből a kanült és elmondták hogy nincs több infúzió minden gyógyszert szájba kapok már.
Este bejöttek anyáék, anyával beszélgettem apa meg csak a telefonját nyomogatta. (Így szeretjük őt). Szombat reggel jött a nővér azzal a hírrel hogy ma kiszedik a vállamból a művénát. kicsit féltem, mivel nem tudtam hogy mit fognak csinálni. Fél órával később vissza jött felvettem a köntösöm és a papucsom majd elindultam vele a lifttel vissza intenzívre, ott lefektettek egy ágyba leszedték a ragasztót, a doktornő egy is pengével elvágta a cérnát majd kihúzta azokat (ez fájt talán a legjobban), majd gyorsan egy kb 10cm hosszú fehér csövet húzott ki a vállamból, elkezdte nyomni, 5 perc után leragasztotta.
A hétvége eseménytelenül telt, kiderült viszont hogy hétfőn lehet hogy hazaengednek. Apáék este hoztak házi készítésű pizzát úgyhogy ehettem végre valami ehetőt.
Hétfő reggel gyorsan vettek még vért. (Még szurkálnak, lassan olyan leszek mint egy szita). Majd a délelőtti nagyvizit után jön be hozzám a nővér:
-Hívd fel apát, anyát vagy aki érted tud jönni, mert mehetsz haza.-majd kiugrottam a bőrömből rögtön hívtam is az anyát aki ugyan úgy örült a hírnek mint én. Anya mondta hogy ő majd felhívja az apát, de attól még nekem is fel kellett őt hívnom. Miután már kétszer felhívtam őt de még mindig nem hívott vissza így a nővérnek sem tudtam még megmondani hogy mikor jön értem.
Fél 2 apa megint pontos. Miután végre visszahívott mondta hogy csak fél 2-re tud értem jönni.
Vagy fél órát vártunk mire a doktornő meghozta a zárójelentéseket és a szurikat amit még 4 napig minden este be kell nekem adni. A haza fele út nem volt zökkenő mentes mivel amióta felkerültem az osztályra szinte egész nap fájt a fejem (de persze nem mertem szólni nehogy emiatt még bent tartsanak). Meg persze egy kis hányinger is közre játszott aminek meg lett az eredménye. Úgyhogy amikor hazajöttünk levettem a kabátot és a pulóvert és a még felhúzatlan ágyamba befeküdtem és úgy ahogy voltam lefeküdtem és elaludtam.
Mindez anya szemszögéből:
http://bottyanlelke.blogspot.hu/2015/02/a-legnagyobb.html
Hétfő reggel nagy nehezen kiszedtek az ágyból, felöltöztem és elmentünk a körzetihez onnan rögtön felküldtek Vácra. A kórházba már a váróban is sokat vártunk majd miután behívtak elvittek egy szobába ott lefektettek és a mamával vártunk. Majdnem egy órát vártunk miután jött a doktornő. Megvizsgált majd újabb fél óra után be jöttek és a bal kezem hajlatába nagy nehezen bekötöttek egy infúziót. Majd szállítót hívtak aki felvitt a gyerek osztályra. Itt kaptam egy szobát amibe egyedül voltam. Éreztem hogy valami nincs rendben az infúzióval mert fájt és a kezem egyre keményebb és egyre nagyobb lett. A mama felhozta a cuccomat majd miután kipakol elment. Nagy nehezen sikerült elaludnom fél vagy egy órát aludtam miután felkeltem a kezem még mindig fájt a dagadás egyre nagyobb lett és egyre feljebb ment. 10 perce sem lehettem fent amikor is bejön egy orvos két piros ruhás emberrel és egy nővérrel. A két piros ruhás ember egy ágyat hozott magával, az egyik pasin orvosi maszk és kék gumikesztyű volt. Megijedtem, nem tudtam mi van erre megszólal az orvos:
-Tudod hogy a mentősök visznek be Pestre a László kórházba?-erre még jobban megijedtem. Nagy nehezen felhívtuk az apát és elmondtuk neki hogy visznek Pestre miközben a nővér összepakolta a cuccom és a mentősök áttettek a másik ágyra. A mentős betakart a köntösömmel és egy pokróccal majd elindultunk kifele a kórházból a mentő autóhoz ott a mentős vagy 10 percet bénázott azzal hogy az infúziót felakassza. 1 óra alatt ott voltunk a másik kórházban ott felvittek a gyerek osztályra. Szerintem egy orvosi szobában voltam leszedtek a mentős ágyról és átettek egy kisebbre. Féltem. Nem tudtam mit akartak csinálni velem. Megvizsgáltak, és feltették ugyanazokat a kérdéseket amit aznap már vagy negyedszerre hallok, válaszoltam majd kihúzták belőlem a kanült amit még Vácon szúrtak belém amiről végül kiderült hogy rossz helyre szúrták és a szövetekbe ment ezért fájt és ezért dagadt fel. Elmagyarázták hogy mit fognak velem csinálni amiből én csak annyit fogtam fel hogy tűvel fognak szurkálni. Nem néztem oda csak éreztem: először a bal kézfejemen szúrtak meg és nyomták hogy jöjjön a vér majd abban ott hagyták a kanült mert később ott fogom kapni az infúziót. Utána a jobb kézfejemet szúrták meg de az 3 helyen azt nyomkodták hogy jöjjön a vér de itt a hármat nyomkodták addig mint az előbb egyet. Közben csörgött a telefonom apa volt az gondolom tudni akarta hogy a kórházon belül pontosan hol vagyok, de nem tudtam felvenni így elkérték apa telefonszámát és ők hívták fel és mondták el neki hogy hol vagyok. De nem csak ezért hívták őt fel ugyan is amit ezután csináltak velem ahhoz szülői beleegyezés kellett ők persze beleegyeztek. Miután megvolt a szülői beleegyezés az oldalamra fordítottak és egy tűt szúrtak a derekamnál nem sokkal a gerincem mellé (lumbáltak) majd miután ezt leragasztották apáék is meg jöttek. Már nem nagyon voltam magamnál arra sem emlékszem hogy ebből a szobából hogy jutottam el a kórterembe csak arra emlékszem hogy a szobában fekszem az infúzió már megy a kezembe, anya ott áll felettem és beszél hozzám, az egyik nővér ki-be járkál a szobából majd egyszer csak bejön a doktornő aki az előbb a vért vette egy rossz hírrel: visznek le az intenzívre. Már nem voltam magamnál. Nem emlékszem semmire csak arra hogy mozgatnak, majd egyszer csak egy másik szobában voltam. Beszéltek körülöttem. Anya és apa sehol. Féltem. Majd elaltattak arra sem emlékszem hogy mikor ébredtem fel, csak azt tudom hogy másnap vagy harmadnap megint elaltattak mert bekellet tenniük a vállamba egy művénát mert nem volt vénám és a kezem is fájt az erős gyógyszerek miatt amit oda kaptam. Régen volt egy sorozat (Vészhelyzet) amit anyával imádtunk, de amikor magadon látod mindazt amit a sorozatban lévő betegeken a szörnyű érzés. Csövek vannak benned, gépekhez vagy kötve, nem tudsz semmit sem csinálni, amikor vagy három nap után végre kapsz kaját és azt sem tudod megenni egyedül csak ha megetetnek, kettő nővér fürdet lavórból rongyokkal... egyszerűen leírhatatlan érzés.
A napok egybefolytak nem nagyon emlékszem arra hogy melyik nap mi történt annyit tudok hogy a művéna miatt a kezembe még benne volt a kanül de oda már nem ment semmi.
Minden nap beszéltem telefonon az osztályfőnökömmel (Móni néni) és az egyik barátnőmmel (Melani) (ők tartották még bennem a lelket). Anyáék is egy nap kivételével a látogatási tilalom ellenére minden este bejöttek. Az osztálytársaimtól és a barátnőm (Ági) testvéreitől kaptam egy-egy képes lapot. Furcsa mert olyan emberek lesznek hirtelen kedvesek veled akiről nem is gondoltad volna: az egyik srác aki amúgy minden nap idegesített a suliba ő volt az aki így írta alá a képeslapot "A Kirchhofer vigyáz rád!".
Majd péntek reggel a szokásos reggeli vizsgálat előtt így szól a nővér:
-Ugye tudod hogy ma mész fel a gyerekosztályra?-én alig bírtam ki sikítás nélkül. Persze amint elment a nővér rögtön hívtam anyát, hirtelen nem tudtam eldönteni hogy melyikünk örül jobban a hírnek. Amikor fönt voltam az osztályon kiszedték a kezemből a kanült és elmondták hogy nincs több infúzió minden gyógyszert szájba kapok már.
Este bejöttek anyáék, anyával beszélgettem apa meg csak a telefonját nyomogatta. (Így szeretjük őt). Szombat reggel jött a nővér azzal a hírrel hogy ma kiszedik a vállamból a művénát. kicsit féltem, mivel nem tudtam hogy mit fognak csinálni. Fél órával később vissza jött felvettem a köntösöm és a papucsom majd elindultam vele a lifttel vissza intenzívre, ott lefektettek egy ágyba leszedték a ragasztót, a doktornő egy is pengével elvágta a cérnát majd kihúzta azokat (ez fájt talán a legjobban), majd gyorsan egy kb 10cm hosszú fehér csövet húzott ki a vállamból, elkezdte nyomni, 5 perc után leragasztotta.
A hétvége eseménytelenül telt, kiderült viszont hogy hétfőn lehet hogy hazaengednek. Apáék este hoztak házi készítésű pizzát úgyhogy ehettem végre valami ehetőt.
Hétfő reggel gyorsan vettek még vért. (Még szurkálnak, lassan olyan leszek mint egy szita). Majd a délelőtti nagyvizit után jön be hozzám a nővér:
-Hívd fel apát, anyát vagy aki érted tud jönni, mert mehetsz haza.-majd kiugrottam a bőrömből rögtön hívtam is az anyát aki ugyan úgy örült a hírnek mint én. Anya mondta hogy ő majd felhívja az apát, de attól még nekem is fel kellett őt hívnom. Miután már kétszer felhívtam őt de még mindig nem hívott vissza így a nővérnek sem tudtam még megmondani hogy mikor jön értem.
Fél 2 apa megint pontos. Miután végre visszahívott mondta hogy csak fél 2-re tud értem jönni.
Vagy fél órát vártunk mire a doktornő meghozta a zárójelentéseket és a szurikat amit még 4 napig minden este be kell nekem adni. A haza fele út nem volt zökkenő mentes mivel amióta felkerültem az osztályra szinte egész nap fájt a fejem (de persze nem mertem szólni nehogy emiatt még bent tartsanak). Meg persze egy kis hányinger is közre játszott aminek meg lett az eredménye. Úgyhogy amikor hazajöttünk levettem a kabátot és a pulóvert és a még felhúzatlan ágyamba befeküdtem és úgy ahogy voltam lefeküdtem és elaludtam.
Mindez anya szemszögéből:
http://bottyanlelke.blogspot.hu/2015/02/a-legnagyobb.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése