Érzések
Éreztél már, úgy hogy fáradt vagy? Nem testileg, hanem lelkileg. Mikor csak úgy zúdul rád a sok negatív dolog. Mikor már nem tudod eldönteni, hogy az ordibálás, egy hetes alvás vagy esetleg a sírás esne jobban. Mikor úgy érzed csak lefelé mész és mindenbe csak a negatívat tudod meglátni. Mikor úgy érzed senkinek nem vagy elég jó, még saját magadnak sem. Akikről régen azt hitted soha nem hagynak magadra, pont ők fordulnak el tőled és nem tudod az okát. Mikor felteszed magadnak a kérdést: ez megint az én hibám? De nincs, aki megválaszolja a kérdést. Próbálod őket elfelejteni, minden emléket jó mélyre elnyomod magadba, ugyanakkor még mindig görcsösen kapaszkodsz azokba a pillanatokba. Úgy érzed minden és mindenki ellened fordult. Tudod, a hullámvasút nem mindig csak lefele megy, a felhők felett ott a nap, a vihar után jön a szivárvány… de valahogy nem tudod látni az emelkedőt, a napot, a szivárványt… csak a lejtőt, a felhőket, a vihart. Jól jönne egy ölelés, de nincs senki akit megölelhet...