Dalma Lelke

Úgy látszik, engem valaki nem nagyon szeret oda fent, mert most 8 hónap elteltével újra mentőautóban ültem.   Az egész Csütörtökön kezdődött, amikor is elmentünk az osztállyal színházba és a darab végén nem az anyát, hanem az apát hívtam, aki le volt némítva.  Mikor hazaértem anya jól lecseszett, mert mielőtt elmentem mondta, hogy őt hívjam, de én ezt elfelejtettem.  Másnap reggel az apától is kaptam.  Reggel álmosan mentem suliba, hiszen fél 12 volt mire hazaértünk. 3 óránk volt a matek tanárral, mert nem volt az osztályfőnököm, abból a 3-ból kettőn matekoztunk a 3.-on magyar gyakorló felvételit írtunk, így még álmosabb lettem. A 2. szünetben becsengő után a fiúk rohangáltak az osztályban és elkezdtek dobálózni a krétaporos szivaccsal és egy másik fiú ezt a száraz oázist kezdte dörzsölni, hogy mások hajába szórja.       Mivel én asztmás vagyok és a legutóbb pont ilyenek miatt fulladtam be így rájuk ordítottam, hogy hagyjá...

Sokan állítják, hogy az életet nem lehet befolyásolni. Pedig igen is lehet. Egy ember életét sok dolog változtathatja meg. Egy rossz döntés, egy szerelem, egy csalódás, házasság, gyerekvállalás, vagy mint az én esetemben egy megbetegedés. Igen az életet kisebb, nagyobb dolgok is megváltoztathatják. Nekem a betegség változtatott az életemen. Mikor a  nyolcadik napon hétfőn hazaértem sok mindent megtudtam. Megtudtam, hogy mi történt velem, hogy mi lesz velem még kb. fél éven keresztül. A blogolást csak azért kezdtem el, mert ki akartam próbálni valami új dolgot, mert amiket eddig kipróbáltam azok közül semelyik sem tetszett. Fejben régebben is találtam ki történeteket, amiket különböző filmekből raktam össze. Majd amikor kijött az Így neveld a sárkányodat 2 új történet kezdődött el. Majd a Fecebookon csatlakoztam egy rajongói klubhoz ahol többen is blogot írtak a filmről, és arról hogy milyen lenne az életük, ha Hibbanton élnének. Én ezeket szinte kivétel nélkül végigolvasta...

Köszönöm hogy teremtettél...    ...Anyaméhben is ismertél... ...Csillagok fényénél formáltál... ...Szerető lányoddá izgultál.    Köszönöm hogy gond viseltél   Éveimhez jót reméltél... Szívembe ültettél rendet...  Örökzöld hömpölygő csendet...  Köszönöm hogy hozzám szóltál  Igéden át rám találtál...  Szememben tornyot emeltél...  Tűz-lángú ostorral szerettél...  S köszönöm hogy éjt is adtál...  Sebeimre felhőt raktál...     S míg vánszorogtam kebleden át...  Rám lehelted hold bánatát... 

Sziasztok én Dalma vagyok!    Egy tinédzser aki próbál beilleszkedni a nagy világba, de még mindig a képzeletében él. Próbál olyan lenni mint a többi lány, de soha nem sikerül neki. Vannak akik kibeszélik őt a háta mögött csak azért mert nem menőzik. Mert nem öltözködik a legfrissebb divat szerint, hanem mindennap ugyan abba a farmerba, pulcsiba, kabátba, cipőbe jön. Mert nem hord magassarkút csak edzőcipőt. Mert a haja a feje tetején égnek áll, mint egy bohócnak. Mert nem sminkeli magát. Mert nem telefonozik a suliba. Mert nem a legmenőbb zenéket hallgatja. Különc vagyok és ezért leszólnak de engem nem érdekel mert...     Egy tinédzser akinek soha nem volt igaz barátja, így mindig olyan emberekkel barátkozott akik megbántották őt. Egészen mostanáig mert most egy olyan barátnőm (Ági) van aki mindig ott van mellettem. Aki meglátja ha a mosoly alá rejtem a bánatom. Aki meglátja hogy a jókedv csak erőltetett amúgy belül nagy a zűrzavar. Én vagy...

Február 13-án pénteken 38.3 C°-os lázzal  hazaküldtek  az iskolából (amit azért sajnáltam mert aznap este volt a iskola farsang). Ekkor még csak a nyakam volt merev, reggel viszont már csak segítséggel tudtam felkelni az ágyból. Mindenem fájt és ezt még az is tetőzte hogy 39.9 C°-os lázzal és  csalán csípés szerű  piros foltokkal a testemen ébredtem. Gyorsan be a kádba hideg vizes fürdő, a lázam így lejjebb ment de mozogni még így sem tudtam. Egész nap innom kellett valamit amibe kalciumot tettek (elég keserű volt). Este alig bírtam aludni, a fejemet a párnán is csak a kezemmel tudtam mozgatni és ha lecsúszott róla a fejem a hajamnál fogva tudtam vissza ráncigálni. Vasárnap reggel végképp nem bírtam megmozdulni egész nap az ágyamban feküdtem enni nem bírtam mivel össze szorult a torkom (meg persze nem is kívántam) inni is alig bírtam.  Hétfő reggel nagy nehezen kiszedtek az ágyból, felöltöztem és elmentünk a körzetihez onnan rögtön felküldtek Vác...