Dalma Lelke

Szeretlek… mondtam már százszor. A puszi a kis utcában… összebújva ülni a téren, a fejed az enyémnek döntve… a buszon a kezem a lábadon… Este veled álmodtam… A kezemet fogtad. Éreztem, hogy szeretsz… De felébredtem. És a jónak vége szakadt… Jön a hétfő, arra a kedd, szerda, csütörtök majd a péntek. És én csak nézlek… miközben arra gondolok, az álom bárcsak valóra válna… Szeretlek… mondtam már ezerszer. Reggelente a „Jó reggelt” üzenetek 3 hét alatt folytonossá váltak… minden napom veled kezdődik… Az idézetek, a versek, amiket csak mi ketten tudjuk kinek íródnak… Én küzdök, próbálkozom… de nem tudom, te mit érzel… Néha azt érzem te is azt érzed, amit én… hogy szeretsz… néha meg azt érzem, csak barátként gondolsz rám… Nem tudod milyen jó érzés volt olyan közel lenni hozzád… melegséget és örömöt éreztem… olyat, amit rég nem éreztem… azt akartam a pillanat örök legyen… hogy ne érjen véget… Más azt mondja erre csak egy jött-ment érzés, ami semmit nem jelent…...

Nem tudom hogy történt, nem tudom mikor,  azt meg főleg nem hogy miért,  de beléd szerettem. Nem tudom hogy mi fogott meg benned.  Talán a szemed? Talán a lényed?  Talán a stílusod? Talán a megjelenésed? Vagy talán a mosolyod?  A kérdésekre felelni magam sem tudok,  de beled szerettem.  Ott vagy mindenhol, beleköltöztél a mindennapjaimba.  Reggel mikor felkelek, estek mikor elalszom,  te vagy az első és az utolsó gondolatom.  Órán, a szünetekbe, a reggeli készülődés közben,  a te arcodat látom magam előtt.         Bársonyos hangod és nevetésed a fülemben cseng.  Neved? Neved kettőnkön kívül senki nem sejti.   Titkom csak neked árulom el.  Hiszen ha barátaim megtudnák, lehet a hátukat mutatnák.

Szemeim előtt megjelenik arca; gyomrom bukfencet vet, szám apró mosolyra húzódik.   Minden nap látom, hozzászólni mégsem merek. Nézem, szemem rajta felejtem, tekintetem elszakítani nem merem. Ott ül tőlem egy lépésre, beszélget és röhög a vele szembe álló ismerősével. Meglátom azt a boldog vigyort az arcán, szívem vadul zakatolni kezd bordáim rejteke alatt. Gyönyörű szemeit rám emeli; egyenesen az enyéimbe, pár másodpercig bírom csak tekintetét, utána elkapom hirtelen.      Barátként levelezünk, ő tanácsot kér, én megpróbálok segíteni. Ő megköszöni segítségem, köszönete végére egy szívet biggyeszt; gyomromban pillangók repkednek.   Levelezünk. És kiderül. Most jött ki egy kapcsolatból, mert ő mást szeret.     Megint itt tartok. Én szeretek valakit, aki csak barátként gondol rám. Én őt szeretem, ő mást. Érzéseim kimondani, szavakba foglalni nem merem. Félek, ő mit mondana rá, hiszen ő csak barátként néz rám. Ne...

,,A barátság összetett, támogató emberi viszony. A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet (valamilyen szinten), bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés." A Wikipédia ezt írja a barátságról.  3 évnyi ismeretség és piszkálódás után jött a barátság. Imádjátok egymást, elválaszthatatlanok vagytok, szinte mindenben hasonlítotok. Ő csendes, te szókimondó így megvéded őt. Bármelyik titkodat rá mered bízni mert tudod hogy nem fogja elmondani senkinek. Aztán bejön egy srác a képbe, aki mindent megváltoztat. Mindkettőtöknek tetszik az a srácot. Te hangosan kimondod hogy neked biztos esélyed van a srácnál. Ő meg csöndben marad és egy szót sem szól az érzéseiről. Aztán elkezdesz beszélgetni a sráccal aki segítséget kér tőled hogy hogyan kerülhetne közelebb a barátnődhöz. Te segítesz neki, tanácsokat adsz, hiszen így legalább beszélhetsz v...