Neve...az titok.

Szemeim előtt megjelenik arca; gyomrom bukfencet vet, szám apró mosolyra húzódik.  
Minden nap látom, hozzászólni mégsem merek.
Nézem, szemem rajta felejtem, tekintetem elszakítani nem merem.
Ott ül tőlem egy lépésre, beszélget és röhög a vele szembe álló ismerősével.
Meglátom azt a boldog vigyort az arcán, szívem vadul zakatolni kezd bordáim rejteke alatt.
Gyönyörű szemeit rám emeli; egyenesen az enyéimbe, pár másodpercig bírom csak tekintetét, utána elkapom hirtelen.     
Barátként levelezünk, ő tanácsot kér, én megpróbálok segíteni.
Ő megköszöni segítségem, köszönete végére egy szívet biggyeszt; gyomromban pillangók repkednek.  
Levelezünk.
És kiderül.
Most jött ki egy kapcsolatból, mert ő mást szeret.    
Megint itt tartok.
Én szeretek valakit, aki csak barátként gondol rám.
Én őt szeretem, ő mást.
Érzéseim kimondani, szavakba foglalni nem merem.
Félek, ő mit mondana rá, hiszen ő csak barátként néz rám.
Neve? Neve az titok, még ő előtte is.
Ha nevét kikotyognám, titkom elárulnám.
És ha titkom elárulnám, barátaim lehet, hátukat mutatnák.    


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy történt?

Nem tudom hogy történt, nem tudom mikor,  azt meg főleg nem hogy miért,  de beléd szerettem. Nem tudom hogy mi fogott meg benned.  Talán a szemed? Talán a lényed?  Talán a stílusod? Talán a megjelenésed? Vagy talán a mosolyod?  A kérdésekre felelni magam sem tudok,  de beled szerettem.  Ott vagy mindenhol, beleköltöztél a mindennapjaimba.  Reggel mikor felkelek, estek mikor elalszom,  te vagy az első és az utolsó gondolatom.  Órán, a szünetekbe, a reggeli készülődés közben,  a te arcodat látom magam előtt.         Bársonyos hangod és nevetésed a fülemben cseng.  Neved? Neved kettőnkön kívül senki nem sejti.   Titkom csak neked árulom el.  Hiszen ha barátaim megtudnák, lehet a hátukat mutatnák.
További információk

Miért?

Miért érzem hogy még mindig szeretlek, ha csak barátok vagyunk? Miért akarok mindig a közeledben lenni, ha már nem szeretlek? Miért gondolok mindig rád, ha már nem szeretlek? Miért álmodom veled, ha már nem szeretlek? Miért akarok hozzád érni, ha már nem szeretlek? Miért akarlak megcsókolni, ha már nem szeretlek? Miért vagyok féltékeny a barátnődre, ha már nem szeretlek? Miért ver gyorsabban a szívem mikor átölelsz, ha már nem szeretlek? Miért látlak téged minden szerelmes dalban, ha már nem szeretlek? Miért nézem mindig hogy mikor vagy fönt, ha már nem szeretlek? Miért ugrik ki a szívem a helyéről mikor írsz, ha már nem szeretlek? Miért a te üzeneteidet nyitom meg először, ha már nem szeretlek? Miért ér fülig a szám mikor rám mosolyogsz, ha már nem szeretlek? Miért te vagy az első gondolatom mikor felkelek, ha már nem szeretlek? Miért vannak pillangók a gyomromba mikor rád nézek, ha már nem szeretlek? Miért vagy mindig a fejembe mikor másokkal vagyok, ha már nem szeretlek?...
További információk

Karácsony

Kép
Karácsonykor mindenki a tökéletest keresi. A tökéletes ajándékot, a tökéletes fát, a tökéletes díszt, a tökéletes világítást, a tökéletes receptet. Folyamatosan megy a verseny. Kié a drágább ajándék, kié a nagyobb fa, kié a szebb dísz, kié a szebben kivilágított ház, kié a finomabb recept. Az egész karácsony csak a kapkodásról szól, hisz mindenki azt akarja hogy az ő karácsonya legyen a legtökéletesebb (persze mindezt az utolsó pillanatban). 23-án a plázák tömve emberekkel hisz mindenki az utolsó pillanatban vásárol ajándékot. Karácsony előtti héten akkora a kapkodás, a sietség, a törekedés a tökéletesre, hogy Szentestére már akkor elege van az embernek az egészből mikor az még el sem kezdődött igazából. Az emberek olyan fáradtak már Szentestére hogy el is felejtik miről szól igazából az ünnep. Hisz a karácsony nem a tökéletességről  kellene hogy szóljon, sőt nem is az ajándékokról. A karácsonynak a szeretetről és a családról kellene hogy szóljon. Nem az a lényeg hogy milyen drága...
További információk