Tényleg ismersz?
Láttál-e már tiszta szívből nevetni, vagy összetörve zokogni?
Láttál-e már magamba zárkózva egy padon ülni, vagy az álarcom levetve a problémáimról beszélni?
Láttál-e már a földön a porba feküdni, vagy onnan egyedül felállni?
Láttál-e már magamból kikelve ordítani, vagy csöndben a sarokban egy könyvet olvasni?
Láttál-e már hinni a nullában, vagy a száz százalékban sem bízni?
Láttál-e már eltökélten rohanni, vagy összetörve egy helyben toporogni?
Láttál-e már az esőben nevetni, vagy a napsütésben sírni?
Láttál-e már erősnek és legyőzhetetlennek, vagy gyengének és összetörtnek?
Láttál-e már igazán boldognak, vagy csak a tettetett mosolyt látod igazinak?
Láttál-e már teljes szívből szeretni, vagy csak a lehetetlent kergetni?
Láttál-e már elszántnak, vagy bizonytalanak?
Tudod-e hogy egy szívből jövő öleléssel többet érsz el mint ezer mit sem érő fecsegéssel?
Tudod-e hogy esténként a plafont bámulva fekszem, vagy arcom a párnába nyomva halkan könnyezem?
Tudod-e hogy a bunkóságom csak egy pajzs a kintről jövő kellemetlen kérdések ellen?
Tudod-e hogy a mosolyom csak egy álarc az igazi érzéseim felett?
Tudod-e hogy nem is olyan régen a depresszió feneketlen szakadéka szélén ücsörögtem csendesen?
Tudod-e hogy azért fogytam tíz kilót, mert hónapok óta nem eszem rendesen?
Tudod-e hogy a képzeletemben festem le magamnak a tökéletes életet?
Tudod-e hogy most lelkemben egy végeláthatatlanak tűnő vihar tombol?
Vagy tudod-e esetleg a legféltettebb titkom?
Láttál-e már magamba zárkózva egy padon ülni, vagy az álarcom levetve a problémáimról beszélni?
Láttál-e már a földön a porba feküdni, vagy onnan egyedül felállni?
Láttál-e már magamból kikelve ordítani, vagy csöndben a sarokban egy könyvet olvasni?
Láttál-e már hinni a nullában, vagy a száz százalékban sem bízni?
Láttál-e már eltökélten rohanni, vagy összetörve egy helyben toporogni?
Láttál-e már az esőben nevetni, vagy a napsütésben sírni?
Láttál-e már erősnek és legyőzhetetlennek, vagy gyengének és összetörtnek?
Láttál-e már igazán boldognak, vagy csak a tettetett mosolyt látod igazinak?
Láttál-e már teljes szívből szeretni, vagy csak a lehetetlent kergetni?
Láttál-e már elszántnak, vagy bizonytalanak?
Tudod-e hogy egy szívből jövő öleléssel többet érsz el mint ezer mit sem érő fecsegéssel?
Tudod-e hogy esténként a plafont bámulva fekszem, vagy arcom a párnába nyomva halkan könnyezem?
Tudod-e hogy a bunkóságom csak egy pajzs a kintről jövő kellemetlen kérdések ellen?
Tudod-e hogy a mosolyom csak egy álarc az igazi érzéseim felett?
Tudod-e hogy nem is olyan régen a depresszió feneketlen szakadéka szélén ücsörögtem csendesen?
Tudod-e hogy azért fogytam tíz kilót, mert hónapok óta nem eszem rendesen?
Tudod-e hogy a képzeletemben festem le magamnak a tökéletes életet?
Tudod-e hogy most lelkemben egy végeláthatatlanak tűnő vihar tombol?
Vagy tudod-e esetleg a legféltettebb titkom?
Tényleg annak hiszel aki valójában vagyok?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése