Üresség

Üresség.
Ez az, amit érzek.
Nem vagyok boldog, de szomorú sem.
Érzem hogy sírás határán állok, a szemem mégis száraz.
Nevetek, mégsem vagyok vidám.
Üresnek érzem magam érzelmileg.
Azt akarom hogy valaki a közelembe legyen, mégis hagyjon egyedül.
Állok a gondolataim bokáig érő vizében, és úgy érzem mentem megfulladok benne.
Nem tudok figyelni, mert a gondolataim túl hangosak.
Az egyik azt mondja legyél vidám, míg a másik úgy kiállt meg se próbáld.
A harmadik azt ordítja tiéd az égész világ, a negyedik rám rivall minden a te hibád.
Szótlanul, a földet nézve, a gondolataimba mélyedve hallgatom hogy a barátaim beszélgetnek körülöttem.
Hallgatom, de nem értem.
Úgy érzem segítségre van szükségem, mégse tudom ki az aki megérti mi zajlik a fejemben.
Üresség.
Ez az, amit érzek.